|
 
       
Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon,
hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.
/ Segal/
Csak annyira vagyunk hiteles emberek, amennyire szerettünk.
/Borisz L. Pasternak/
Szeress, a szeretet talán
átsüt a sötét éjszakán,
Szívedből fut szét a remény,
A farkasok közt sose félj.
/Bárdosi Németh János/
Amikor az emberek elhatározzák,hogy
szembenéznek egy problémával,
olyankor valójában rádöbbennek,
hogy sokkal többre képesek,mint
hitték!!
/Paulo Coelho A Zahir/
"Senki sincs egyedűl a szenvedéseiben
-mindig akad valaki,aki ugyanúgy
gondolkodik,ugyanúgy örűl és
ugyanúgy szenved mint mi és ez
erőt ad,hogy bátrabban szembenézzünk
az előttünk álló kihivásokkal!
/Paulo Coelho A Zahir/
Dalolj ha belül fáj is.
Nevess ha zokogni kell.
Tanulj meg szenvedni akkor boldog leszel.
/Worf Anasztázia/
"Az út a fontos,nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik,az elszalaszthat mindent amiért útra kelt."
/Louis L Amour /
"Az igazi szeretet próbája egyedül az,hogy nem fél a másik ember szeretetétől,hogy elegendő benne a szelídség,a türelem és az alázat ahhoz,hogy elfogadja azt."
/Pilinszky János/
"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."
/Stephen King: AZ/
„Barátok, társak, szeretők – ők azok, akik saját felbecsülhetetlen értékük szerint kezelnek bennünket. Ők állnak legközelebb hozzánk, kik tudják, mit jelent számunkra az élet, kik érzik, amit mi is érzünk irántuk, kik diadalban és kudarcban egyaránt hozzánk kötődnek, kik feloldják végtelen magányunk!”
/Henry Alonzo Myes/
„A barátság voltaképpen szükségtelen, akárcsak a filozófia vagy a művészet... Nem szükséges a túléléshez, de sokkal inkább értelmet ad a túlélésnek.”
/C.S. Lewis/
„Két ember attól fogva számít igazi barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet!”
/Dave Tyson Gentry/
„Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.”
A szeretet körforgása
Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a kolostor kapujában. Amikor a kapus barát kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt.
-
Drága kapus barát, ez itt szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam ajándékba.
-
Köszönöm! Máris viszem az apátnak, aki biztosan nagyon fog neki örülni.
-
Nem Én neked hoztam.
-
Nekem? Én nem érdemlem meg a természet ily gyönyörű ajándékát.
-
Amikor kopogtattam, Te mindig ajtót nyitottál nekem. Amikor segítségre szorultam, mert a szárazság tönkretette a termést, mindennap adtál egy darab kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom, hogy ez a fürt szőlő neked is adjon valamit a nap szeretetéből, az első szépségből .
A kapus barát letette maga elé a fürtöt, és egész délelöttt csodálta: valóban nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az apátnak, aki mindig bölcs szavakkal biztatta. Az apát is nagyon örült a szőlőnek, de eszébe jutott, hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta. „ neki adom a szőlőt. Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal.”
De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott: „ a szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem Biztos vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi”. És amikor a szakács barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt.
-
Ez a tied. Mivel Te mindennap kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos művével.”
A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta segédjének, milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltáriszentséget őrzi, és akit a kolostorban sokan szentnek tartottak. Aztán sekrestyés barát odaajándékozta szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy megértse, hogy a teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is. Amikor a novícius megkapta, szíve megtelt Isten dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt. És eszébe jutott az a nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkor ajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé, hogy egy olyan közösség tagjává válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így nem sokkal naplemente előtt, elvitte a szőlőt a kapus barátnak.
-
Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen te időd nagy részét itt töltöd egyedül, ez a szőlő jót fog tenni neked.
A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták, minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el. Ily módon bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával.
/Paulo Coelho A Zahir/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
